14-15.nap (2015.aug.15-16. szombat-vasárnap)
Tegnap reggel véget ért az oxfordi tartózkodásunk, 7 órakor indultunk el a buszállomásra. A fél szívemet otthagytam Oxfordban. :( Nehéz volt, bevallom.
De:Irány London! :)
9 óra után pár perccel megérkeztünk a Victoria Coach Station-re (buszállomás), beraktuk a nagy bőröndjeinket a csomagmegőrzőbe, és elindultunk felfedezni a várost. Megterveztük előre az utat, Melinda, egy pesti lány egy másik kurzusról jött velünk, neki volt térképe, így hamar megtaláltuk a helyes irányt.
Elindultunk, az első célunk a Westminster Abbey volt. Sétáltunk, én csak kapkodtam a fejem jobbra-balra....:) Mint egy kisgyerek, úgy csodálkoztam rá mindenre. Megjegyzem, két hétig ez megfigyelhető volt nálam.:)))
A sétánk első megállója a Westminster Cathedral volt, csodaszép már kívülről is, de bent....:) Sétáltunk tovább, megpillantottuk a London Eye-t, ahogy kikacsint...leírhatatlan érzés volt.
Ezután következett a Westminster Abbey...itt már elkapott az az érzés, amit vártam ettől a kis úttól....nem tudom megmagyarázni, érezni kell. Megvalósult egy álom!!! London, Anglia, én ott....jujj :)))
Viszont felkészültem (és Tündi is próbált felkészíteni) a tömegre, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz!!! Körbementünk az apátságon, bemenni nem volt idő, összesen 5 óránk volt a városnézésre, így inkább csak kívülről csodáltuk meg.
Egyszercsak megláttuk a Big Bent. Na, itt már vigyorogtam, mert tudatosult bennem, hogy TÉNYLEG ott vagyok.:) Gyönyörű a parlament épülete is. Mentünk a Temze felé a híd irányába, és már ott is álltunk a Big Ben alatt. :) (Westminster Bridge-en) Fantasztikus érzés volt, természetesen fényképezkedtünk, fényképeztünk.
A hídon már teljes terjedelmében láthattuk a London Eye-t is. Átmentünk a Temze másik partjára, ettünk, üldögéltünk. Felhívtam Anyumat, hallotta ő is a BB hangját.:)
Elmentünk a London Eye-hoz is...ezt egyikünk sem akarta kipróbálni. Elsétáltunk a következő hídig (Golden Jubilee Bridges), ott visszamentünk a túlsó partra.
Következett a Charing Cross, a Trafalgar Square....National Gallery.....majd séta a The Mall-on át (le volt zárva az autók elől, mert V-JDay volt - erről később) a St. James Park mellett a Buckingham Palace felé....hihetetlen még most is. :)
V-J Day: Tegnap volt 70 éve, hogy vége lett a 2. világháborúnak, bevallom betyárosan, hogy nem emlékeztem rá.
Kaptunk zászlót, nagyon sok veterán katonát láttunk az utcákon, hatalmas rendőri készültség volt.
A Buckingham Palotánál rengeteget fényképeztem (Kérdés: hol nem fényképeztem sokat? :D)
Itt már azért elfáradtunk egy kicsit, meg indulni is kellett már visszafelé a Victoriára.
Vettünk kis ajándékokat, kávéztunk a Starbucks-ban, szendvicset vettünk a Marks&Spencerben.
A Victoriára visszatérve elmentünk a bőröndökért, majd beálltunk volna a 10-es kapuhoz, ha nem lett volna hatalmas tömeg. Elég átláthatatlan a rendszere vagy logikája a buszindulásnak számomra, mert mást mondanak az információnál, és mást mondanak a buszsofőrök. Korábbi busszal akartunk mennia a Lutonra, mint amire a jegyünk szólt, de nem kaptunk egyértelmű választ, mehetünk-e korábbival vagy sem.
Amikor már másodjára mentem oda egy néger sofőrhöz, már úgy kérdeztem tőle (pedig tényleg nem így akartam, és igazán fel sem tűnt), hogy: Akkor mehetünk a Lutonra VELED? :))) (Tündi szerintem azóta is ezen nevet, de a lényeg, hogy elmehettünk az ő járatával Luton Airport-ig. :))) Így visszagondolva, klassz lehettem, ahogy mindenképp vele akartam utazni.:DDDD
Kiértünk a reptérre, vásárolgattunk, majd lassan jött a kedvencem, a sorban állás...kb. fél órát álldogáltunk méterről méterre haladva, de csak sikerült feladni a poggyászomat (24.1 kg). Még tettünk egy kört, majd biztonsági ellenőrzés. Mentünk a kapuhoz, majd a tervezett indulás előtt 20 perccel egy másik kapuhoz irányítottak minket.
Végüli 1 órás késéssel szálltunk fel,nagyon klassz volt a lemenő nap utolsó fénye, aztán pedig az éjszakai repülés. Viharba is kerültünk, de nem volt vészes, szerintem nem tartottak normálisnak minket, annyira nevettünk.:)
0:46-kor szálltunk le Ferihegyen, fél 2-kor indultunk el Gyöngyösre, fél 3-kor már a lakásban voltam, de már nem láttam a fáradtságtól. 4 körül aludtam el, 3/4 7-kor már ébren voltam.
Így telt el az utolsó napunk Angliában, Londonban. Fantasztikus élmény volt!
Holnap megírom ide az utolsó bejegyzésemet, írok egy kis összegzést az elmúlt két hétről.