Ma is korán ébredtünk (itteni viszonylatban), 6 óra körül.
Megreggeliztünk, útban az iskola felé leszálltunk a buszról Summertown-ban tízórait venni magunknak.
Nagyon profik vagyunk már a közlekedésben is, egyszer sem késtünk el.

Ma három témával foglalkoztunk az iskolában: az első a hibajavítás volt. Csoportokban vagy párokban dolgoztunk, jó nagyokat nevettünk közben, mert volt olyan feladat, ahol hibás szöveget kellett mondanunk a másiknak, és neki ki kellett javítani a hibákat. Úgyhogy ma kétszeresen is lelkes tanuló voltam. :)
Minden feladat vagy témakör előtt meg kell vitatni az adott témát a partnerünkkel. Ma egy spanyol lány, Tamara mellett ültem, na, elég sajátos akcentussal beszéli az angolt. Pl. azt, hogy children, úgy mondja, hogy cildrön. (Kicit kínai a kiejtésze :D)
Írott szöveget is javítottunk egy izgalmas játék keretében, fogadásokat kellett kötnünk. 
Hamar elment a délelőtt, mentünk ebédelni, megint szendvicset ettünk.
A délutáni órák témája a nyelvi fejlesztés volt, ahol a nyelvtan, ezen belül is az igeidők közötti különbségeket gyakoroltuk, szintén csoportokban. (1-2 képen látszik, mennyire színes minden.)
Ma van az első olyan nap, amikor házi feladatot kaptunk, igaz, csak olvasni kell egy kicsit.
3-kor lett vége a tanításnak, akkor sétáltunk a városban, bementünk egy pár üzletbe is, megnéztük a Covered Marketet (fedett piac). Klassz nagyon, rengeteg különböző üzlet és árus van: halárus, cake shop (cukrászda), ahol helyben készítik és díszitik a tortákat esküvőre, érettségire, szülinapra, van rengeteg ruhabolt, cipőbolt...szinte minden.

Nemrégen vacsoráztunk, háziasszonyunk hagyományos angol húsos pitét csinált, nagyon finom volt, bár kicsit csípős. Végre találkoztunk a másik gyermekével, Ella a neve, 15 éves nagylány. Nagyon aranyosnak tűnik, de észrevehetően zavarban volt.
El szerettünk volna menni sétálni itt a környéken, de éppen most kezdett el esni az eső, még dörög is egy kicsit.
Ma megint nagyon sokat fejlődött az angolom, bátran beszéltem, és szinte mindent értettem, bár azért nagyon kell figyelni. Elég fárasztó azért egész nap ennyire koncentrálni, de nagyon megéri! 3 nap alatt rengeteget tanultam, nagyon sok tapasztalatot megosztottunk egymással a kurzuson.
Holnap este 8-tól egy hagyományos English pub-ba megyünk a társainkkal (a többi csoportból is), tanárokkal. Szóval hosszú nap lesz, de nem bánom, nagyon élvezem. :)

Ma is korán ébredtem, de sokkal jobban aludtam, mint tegnap.
Az első dolog, amit ma megnéztem, az időjárás volt. Most éppen hűvös van (12 fok), 21-et ír az előrejelzés. (Ezt reggel írtam, most itt este 7 óra van.)

Hideg volt egész nap, azt hittem, hogy felmelegszik az idő, de tévedtem, így fáztam, bevallom. 

Az iskola ma is nagyon érdekes volt. az osztálytermi kommunikáció volt a témánk.
Párokban és csoportokban dolgoztunk, főleg a kreativitásra törekedtünk, ami a kurzus témája is. Nagyon hasznos volt, tapasztalatokat, ötleteket cseréltünk, egy-egy témakört többféleképpen dolgoztunk fel. Rengeteg új kfejezést tanultam ma is, sokkal bátrabban mertem megszólalni, aminek nagyon örültem.

Délután nem volt óránk, városnéző sétán vettünk részt. A sétán kívül betértünk az Ashmolean Museumba, ahol megtekintettük az egyiptomi kiállítást. Érdekes szonóbrokat, szarkofágokat láttunk.

Hazafelé leszálltunk a buszról Summertown-ban (Oxford külvárosa, Kidlington előtt van), kicsit szétnéztünk. Nagyon szép városrész ez is, sok-sok régi stílusú épülettel. Benéztünk néhány boltba is, köztük az Oxfam-be is (ez egy adománybolt, civilek által használt és felajánlott dolgok - pl. ruhák, könyvek - értékesítése. Azért mentünk be ide, mert a tanárnőnk, Kathryn ajánlotta, hogy ott sokkal olcsóbban tudunk gyerekkönyveket vásárolni.
Voltunk ma Tesco Metróban, a Sainsbury's-ben (ez egy bolthálózat, hasonló a Lidl-höz, Aldihoz), Marks&Spencerben.
5 óra körül értünk haza, a családdal vacsoráztunk, carbonara spagetti volt, nagyon finom!
Ma már igazán nem csinálunk semmit, a blogírás után tusolás, a mai nap megbeszélése jön.

Holnap is jó hosszú napunk lesz, 3 téma vár minket. Pedig a mai nem sem volt piskóta. :)

See you tomorrow :)))

A tegnapi nap izgalmai után nehezen aludtam el este. Reggel az itteni idő szerint 6 előtt ébredtem, az otthon 7 óra.
Mivel Rachael tegnap szólt, hogy szolgáljuk ki reggel magunkat, az első dolgunk a kávé volt. Nagy meglepetés ért minket, amikor az étkezőbe értünk: az asztalon vagy hatféle kukorica- és rizspehely, müzli volt, kenyér, kenyérpirító, méz, lekvár, mogyoróvaj kikészítve...csak ámultunk, és örültünk. Nagyon-nagyon jó dolgunk van a házigazdáinknál! Nem az étel miatt - persze az sem az utolsó szempont :) - hanem hihetetlenül aranyosak.
Gyorsan eltelt az idő a készülődéssel. Azt nem írtam, hogy hiába hoztunk átalakítót a konnektorba, a laptop és a nagy otthoni elosztó dugója nem ment bele. Persze én kétségbeestem, szerencsére Tündi lehiggasztott. :))) 
John este azt tanácsolta, hogy 8 körül induljunk el a suliba, mert nagy a forgalom reggelente, és túrják az utat is. Ezt észrevettük vasárnap is, amikor jöttünk ifelé, de 20 perc alatt kiértünk a belvárosból.
Reggelente kb. 3-4 percenként jönnek a buszok, nekünk négyféle is jó. A SmartZone card-ot a sofőrnél csipogtatjuk (ha zölden világít a masina, érvényes a card).
Hamar beértünk a belvárosba, könnyen odataláltunk a Lake School-hoz, bár tudtuk, hogy a mi óráink nem ott lesznek, de azért felmentünk. Üdvözöltek minket, de át is irányítottak a University Of Oxford - Said Business Schoolba. Az kb. 5 percre van a Lake-től, de most is csak azért volt ötperces az út, mert javítás van, és fel van túrva a környék.
A recepciónál több iskola képviselője ott volt: a Lake-től egy Luke nevű férfi és Carmen Engine, az egyik vezető.
Megkaptuk a diákigazolványunkat és a mozgókártyánkat, utóbbival szabadon járhatunk-kelhetünk a Said Business területén és - mint utólag kiderült- napi egy kávét/capuccinot/latte-t/teát ingyen kapunk.
Volt egy welcome meeting, majd a tanárunkkal, akivel az elkövetkező két hétben leszünk, tettünk egy sétát a suli területén. Ezután bementünk a saját termünkbe (13-as), ez lesz két hétig a 3. otthonunk. :)
Bemutatkozó feladatok voltak, meg kellett ismerkednünk egymással. 14-en vagyunk a csoportban (+ Kathryn, a tanárnő). A neveket nem nagyon sikerült ma megjegyeznem, 5-6-ot biztos. :)
Csak nők vagyunk: ukrán, cseh, spanyol (na, ők nagyon érdekesen beszélnek), lengyel, afrikai (még nem derült ki a nemzetisége), török,  kínai, és mi magyarok (hárman vagyunk magyarok, van egy egri nő is - mint írtam tegnap, tényleg kicsi a világ. :)
Annyira gyorsan pörögtek a dolgok, ahogy egyik feladatról a másikra mentünk, hogy hamar ebédszünet lett. 1 órát kaptunk rá. Elmentünk a vasútállomáshoz a Marks&Spencer-be (nagy üzletlánc, mindenféle terméket forgalmaznak, de itt "csak" ételeket lehet kapni), vettünk szendvicset. Visszamentünk a suliba, az udvaron megebédeltünk.
Az időjárás! Na, azt elfelejtettem. :) Meglepően jó, Rachael és családja 28fokban már szenved a hőségtől. Mit szólnának a 38 fokhoz? :)))

Fel-feltámad a szél, kicsit lehűt, aztután újra kisüt a nap. Szóval "The weather is changeable" (az időjárás változékony). Egyszer éreztünk kis esőpermetet, de a beígért esők elmaradtak idáig (le is kopogom).
A délutáni 2 óra hamar elszaladt, 4 óra 5 perckor végeztünk. A délutáni órák a storytelling (mesemondás) jegyében teltek. Nagyon érdekes volt, és nagyon jól szórakoztunk.
A mai napon nagyon sok új kifejezést tanultam, hasznos jegyzeteket kaptunk. A kiejtésem már most jobb, mint egy nappal ezelőtt. Na, és olyan ötleteim vannak már a jövőre nézve...! :) Reszkessetek gyerekek! :)))
Kathryn, a tanárnőnk nagyon kedves - és mint a legtöbb angol - nagyon segítőkész is. Ő mondta, hogy hol tudunk venni átalakítót (Boots), hol váltsunk pénzt. Sikerült mindent elintézni. Rengeteg turista van a városban, nagyon hangulatos minden.
6-kor van a vacsora, 6 előtt 10 perccel értünk "haza". Nagyon finom volt minden megint: Jack's potato (héjában sült krumpli), saláta, pizza. Desszertként mousse újra (természetesen csokis). 
Vacsora után sokáig beszélgettünk Rachael-lel, ő kicsit gyorsan beszél, de egyre több dolgot értek meg belőle. Segítettünk elpakolni, bepakolni a mosogatógépbe, majd visszajöttünk a kis kuckónkba írni ezt a blogot. Na de jött Alfie, és nem sikerült elkezdenünk. :) 6 éves, nagyon aranyos, bár olyan gyorsan beszél, hogy sokszor meg kell kérni, hogy lassítson. Pörög, mint a búgócsiga. :)
A másik gyerekkel (Ella, 15 éves) még nem sikerült találkoznunk, mert programjai vannak. 
Holnap délután nem lesznek óráink, városnéző sétára megyünk Robbal, a programfelelőssel. Ma szóltak, hogy szombaton van lehetőség kirándulni Wight szigetére, vasárnap Londonba. Wight szigetére megyünk, Londonba most vasárnap nem, mert majd hazafelé menet úgy megyünk a repülőtérre, hogy lesz 4-5 óránk sétálni a városban. 
Mára zárom soraim, elég fáradt vagyok, de tele élménnyel, jókedvvel!
Mindenkinek ilyen élménydús napokat kívánok!

Alig két és fél órás alvás után hajnali 3-kor indultunk Budapestre a repülőtérre.
Soha nem repültem még, így bevallom, nagyon izgultam. Még a biztonsági vizsgálatoktól is rettegtem, mert természetesen 2 nappal indulás előtt derült ki, hogy a hátizsákom nagyobb, mint a megengedett.
Semmi gond nem volt, bár a kézipoggyászomat -szúrópróbaszerűen- átvilágították. Persze semmi tiltott dolog nem volt nálam, így mehettünk a kapu felé. Itt még nem izgultam (annyira). 
Ahhoz képest, amennyire féltem a felszállástól, annyira jó volt, ügyes volt a pilóta is. :) Csodaszép volt Budapest felülről, a felhők felett, a tenger felett...gyönyörű! A leszállást meg sem éreztem, mert már a tenger fölött elkezdett ereszkedni a gép, így mire Lutonra értünk, nem éreztem semmit belőle.
Gyors ellenőrzés után mentünk a csomagjainkért. Persze, hogy nem odamentünk, ahova kellett volna, de mi szerencsések vagyunk, mert még Pesten Tündi mellé egy srác ült, aki Kiskunhalasról jött - Oxfordba! És melyik suliba? Na? Lake School! Erre mondják, hogy kicsi a világ! És tényleg igaz. Ez a srác (Attila) szólt, hogy hol jön ki a mi csomagunk. Megvoltak a bőröndök, váltottunk pénzt, automatában megvettük a buszjegyeinket Oxfordba. Sok időnk volt a busz indulásáig, így szétnéztünk a Lutonon. Mindenhol ki van téve a figyelmeztetés, hogy épp merre nézz.

11-kor indult volna a buszunk, negyed 12 lett belőle. Aludtunk egy jót, negyed 2-kor leszálltunk a buszról Oxfordban. A szállásadóinkat értesítettük az érkezésünkről, de nem jeleztek vissza, így elindultunk a helyi járatot felfedezni, bérletet (SmartZone card-ot) venni. Bevallom, én mérges voltam, de Tündi lehiggasztott. :)
Annyira meglepődtem, mennyire segítőkészek az angolok! Neonzöld mellényes férfiak vannak a Coach Station-ön, ők is segítőkészek voltak, merre menjünk. Kis bizonytalankodás után egy másik úrtól kértünk útbaigazítást, így eljutottunk a Debenhams-be SmartZone card-ot venni. El lehet képzelni minket bőrönddel, válltáskával 3 emeletet menni - mozgólépcsőn. Kár, hogy nem fényképezett minket senki.
Egy nagyon tüneményes lány volt az eladó, járt már Magyarországon is. Megvettük a bérletet, lementünk a bus station-höz (3 emelet lefelé mozgólépcsőn :D), simán megtaláltuk a buszjáratot Kidlingtonba (Oxford része ez is, talán olyan, mint Budapest agglomerációja). Emeletes buszok járnak itt helyi járatként, de mi a lenti részen utaztunk. Nagyon segítőkész volt mindenki, bár egy indiai férfi majdnem rossz útra térített minket, azaz majdnem máshol szállított le. De mi nem hagytuk magunkat, meg egy igazi angol gentleman sem hagyta, mint kiderült, ő is ott szállt le, ahol nekünk is kell majd 2 hétig. 
Megint kérdezősködnünk kellett, egy nagyon kedves néger hölgy adott útbaigazítást végső állomásunk, a Cromwell Way felé. 
Megérkeztünk!!! Nagyon kedvesek, barátságosak voltak már az első pillanatban a házigazdáink. Hideg frissítőt, kávét kaptunk, és megmutatták a szállásunkat, ami egy különálló kis bungaló, 2 ággyal, fürdőszobával.
A vacsora barbecue volt: hamburger pogácsa (marhahúsból), bárány, csirkecomb, angol kolbász, saláta, krumpli. Utána desszertként csokis mousse-t ettünk.
Az ajándékoknak nagyon örültek, minden, amit vittünk, hungarikum: Pick-szalámi, Unicum, kézimunka, fütyülős barackpálinka, Janikovszky Éva-könyv, levendulazsák, Macskanyelv csoki, Rubik kocka....azt hiszem, ennyit hoztunk magunkkal.
A házigazdáink nagyon aranyosak, Rachael a háziasszonyunk szólt, hogy reggel nyugodtan menjünk be a házba, szolgáljuk ki magunkat kávéval, reggelivel, ő pihen (itt is nyári szünet van). John, a férje is nagyon kedves, mondta, hogyha nem értünk valamit, szóljunk bátran. :) Néha kellett, bevallom, na de fáradt is voltam rettentően. :)
Alfie, a kisfiuk nagyon édes, 6 éves kópé, szeretett volna velünk focizni, de neki már bath- és bedtime volt: azaz alvás és fürdés.
Lassan mi is nyugovóra tértünk, de azért izgultunk, milyen lesz a másnap.